Egy örökmozgó hétköznapjai

Mint ahogy azt már megírtam pár bejegyzéssel ezelőtt, már meg volt az első összezörrenés a Tanárokkal.

Erről itt olvashatsz.

Sokat gondolkoztam, hogyan oldhatnám meg ezt a helyzetet, hogy legalább szünetekben ne csúfolják, ne menjen olyan gyerkőc után barátság keresése végett, aki kigúnyolja, hogy kettyós...
Leültem Fecikémmel beszélgetni, hogy szerinte hogyan oldjuk meg. Azt mondta sírva, hogy akkor nem megy oda senkihez, és nem fog szólni senkihez inkább, és akkor nem lesznek barátai.

Azt hiszem nem kell részleteznem mit éreztem :(
Végül azt hiszem találtunk közösen egy megoldást ami remélhetőleg megoldja ezt, vagy legalább is kicsit eltereli a figyelmét.
Vettem neki rejtvényújságot és mondtam, hogy vigye be, szünetekben pedig amikor lehet vegye elő és fejtegessen. Meglepetésemre nagyon gyorsan elfogadta az ötletet, ráadásul már itthon láttam hogy maga a rejtvény bevált nála. Néha néha megszólalva, vagy inkább magában dünnyögve egy-egy alkalommal felállva nagyon klasszul elfejtegetett vagy egy órát. Másnap már még többet, ráadásul úgy, hogy nem én nyaggattam, mivel ez hétvége volt. Én már ledőltem este, és akkor is elővette és csendben fejtegetett.

A másik pedig ami még bejött, elmentünk könyvtárba, mondtam neki válasszon könyvet és azt is bevihet, ha el akarják venni, akkor majd beírok, beszélek tanárral vagy valami... Igen is fogják fel, hogy ennek a gyereknek szüksége van kis kikapcsolódásra időnként...
Nagyon örülök, mert a könyv is bevált, magától leül és több fejezetet is elolvas egyszerre. :D
Mi több....este kérte, hogy had kapcsolja fel még a lámpát olvasni, mert az megnyugtatja. Ezt mondjuk már nem engedtem mert majdnem este 9 volt. De nagyon örülök, hogy ezt sikerült kitalálnunk együtt.

Most azon drukkolok, hogy az iskolában beválik-e.

Ma a neten szörfözve találtam egy nagyon érdekes cikket ami Mindenkinek nagyon értékes lehet.
Íme:
  

Egy örökmozgó hétköznapjai

Aki próbált már valaha egy kismadarat kalitkába terelni, vagy igyekezett megállítani egy elromlott fékkel száguldó autót, az sejtheti, milyen nehézségei adódnak a hiperaktív gyermekek szüleinek. Nekik szeretnénk segíteni néhány jó tanáccsal.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni: bármennyire is úgy tűnik néha, de a figyelemzavaros hiperaktivitási zavarban érintett gyerekek nem rosszak, nem agresszívak, és nem tudatosan igyekeznek pokollá tenni környezetük életét. Az ADHD-nak is nevezett betegség egy pszichiátriai zavar, amely bizony mielőbbi kezelést igényel. Fel kell venni egy gyermekpszichiáterrel a kapcsolatot, aki egy alapos kivizsgálás során kizárja az egyéb problémákat, megállapítja a diagnózist és, hogy az ADHD melyik típusáról van szó, a figyelemzavar, a túlzott motoros nyugtalanság vagy az impulzivitás-e a vezető tünet.

Általában a túlzott mozgékonyságot, motoros nyugtalanságot mutató gyerekek látványosabban jelzik a bajt, így ők hamarabb eljutnak kezeléshez, mint például azok akiknél a figyelemzavar, a koncentrálóképesség hiánya a fő tünet - az ő jellemző viselkedésük, a szégyenlős visszahúzódás, a tanulási zavar nem kelti fel annyira a szülők aggodalmát. A gyermekpszichiáterrel való alapos konzultáció azért is elengedhetetlen, mivel nincs két egyforma eset. Szükség lehet gyógyszeres kezelésre is, hogy az agy biokémiai egyensúlyát segítsen helyreállítani. Az ADHD komplex kezelést igényel, ennek része lehet például az egyéni pszichoterápia, a szülői tréning, a családterápia és a gyógyszeres kezelés is.

Játszani is engedd!

Egy hiperaktív gyermek másként, mást és máskor játszik, mint kortársai, játékfejlődésében akár egy-másfél évvel is lemaradhat, vagy éppen megelőzi társait, ha például fokozott mozgékonyság, kreativitás vagy egyéb speciális képességek szükségesek az adott feladat elvégzéséhez. Az első években folyton rohan, cikázik ide-oda, nem képes például leülni néhány építőkocka mellé, a tárgyakkal való ilyen ismerkedése csak három éves korában kezdődik, amikor a környezete már mást vár el tőle.

Később is megmutatkozik ez a sajátos késés: a legtöbb ADHD-s például még 13-14 évesen is szívesen autózik, legózik - persze csak ha nem ütközik gúnyos elutasításba a környezet részéről. A játékok során, ha valami nem sikerül, hamar elveszíti a türelmét. Sok múlik ilyenkor a szülők higgadtságán, segítőkészségén. Ha megjegyzés nélkül átsegítik a nehézségen és megszokja, hogy mindig fordulhat segítségért a szüleihez, akkor előbb-utóbb képes megtanulni, hogyan segíthet saját magán ilyen helyzetekben. A játékra szüksége van, így kár lenne teljesen leszoktatni róla. A számítógépes játékok vagy a tévé viszonylag hosszabb ideig képernyő előtt tudja tartani az amúgy rémesen fárasztó örökmozgót, ez természetesen könnyebbséget jelent a családnak. Hosszabb távon azonban nagy szüksége van a játék, különösen a kétszemélyes helyzetben, vele együtt gyakorolt játék személyiség- és kapcsolatfejlesztő hatására, így arra is alkalmat kell teremteni.

A szavak falak és hidak is lehetnek

Az értő, szeretetteljes, nyugodt kommunikáció kulcsfontosságú a szülők és gyerekeik között, és a hiperaktív gyerekek esetében pedig még nagyobb a jelentősége - hangsúlyozta dr. László Zsuzsa, aki munkahelye honlapján (www.fimota.hu) részletes tanácsokat ad az ADHD-s gyerekekkel való mindennapos foglalkozásra. Nézzünk ezekből néhányat!

A feszültséggel terhelt, indulatos, elutasításokkal és ellenállással, negatív visszajelzésekkel teli kapcsolat nemcsak nem segít, hanem rengeteget árt ebben a helyzetben. A szülőnek igyekeznie kell uralkodni az érzelmein: nem engedheti meg magának, hogy haragból, első indulatának engedve, emelt hangon beszéljen a gyerekhez, mert azzal csak félelmet, dacot, ellenállást vált ki, és menthetetlenül elfajul a helyzet. Helyette vegyen egy nagy levegőt, és nézzen a gyermekre, keressen vele szemkontaktust, próbálja végiggondolni, mi történt, és halkan, rövidre fogott, lassan ejtett, egyszerű szavakkal fogalmazza meg a mondandóját. A tiltást és a szidást kerülje, helyette igyekezzen alternatívát kínálni, magyarázatot adni a gyereknek: ne azt mondja neki, mit ne tegyen (ha mégis, hangozzon el az is, miért ne, milyen következményekkel járhat), hanem azt, amit szeretne látni tőle. A jó szülő-gyerek kapcsolatban legalább ilyen döntő az, hogy ne csak saját álláspontját közvetítse, hanem figyeljen a gyerekre, hallgassa meg, próbálja meg az ő helyzetét megérteni. Mindig törekedjen a pozitív megfogalmazásokra, a megerősítésre, a szidás, a tiltás, a negatív értékelés kerülésére. Az "Egyre jobban megy!" inspirál, a "Ne ügyetlenkedj!" lebénít!

Nehéz reggelek

A figyelemzavaros, hiperaktív gyerekek egyik legfárasztóbb tulajdonsága, hogy pokoli keveset alszanak: egy kétéves nem alszik többet, mint egy felnőtt. Korán, hajnalban ébred, és számára azonnal elkezdődik a nap: üvöltve kéri a kakaóját, mindenkit felébreszt maga körül, kialvatlanságot, nyűgös rosszkedvet árasztva. A legkisebbekkel még nincs mit tenni, legszerencsésebb, ha lehetőség szerint a szülők tudomásul veszik és alkalmazkodnak ehhez, mondjuk egy ügyeleti rendszer kialakításával: hol az apa, hol az anya kel fel hozzá (legjobb egy kicsit meg is előzve!), hogy a többiek még tudjanak aludni. Így lehet legjobban elkerülni a nyűgös és fáradt reggeleket, amikor mindenki haragszik mindenkire.

Idősebb korban nemegyszer megváltozik a helyzet: a hiperaktív gyerek nehezen ébred, könyörög egy kis pótalvásért, aminek az eredménye persze kapkodás, ideges feszültség, rosszul bepakolt táska stb. lesz. Tanácsos kidolgozni egy reggeli menetrendet, amelyben minden szükséges tevékenységre van idő, és ezt rutinná téve begyakoroltatni, következetesen, sokat dicsérve betartatni. A napirend lehet egy rajzos táblázat is, de fontos, hogy vele együtt alakítsák ki, megbeszélve vele az értelmét, célját: hogy kényelmesen legyen ideje mindenre és jó hangulatban kezdődjék a nap.

Csak öltözködni ne kellene...

Legtöbb hiperaktív gyerek utál öltözni, nem egy heves családi veszekedés tört már ki amiatt, hogy "bár tudná, de nem hajlandó önállóan felvenni a ruháját".

A szakértő erre a problémára a kis lépések politikáját ajánlja: öltöztessék fel a gyereket, és csak a végén kérjék arra, hogy például a nadrágjába egyedül bújjon bele. Be kell gyakorolnia ezt a mozdulatsort, és amikor már rutinná válik, akkor jöhet egy újabb ruhadarab felvétele. Sose maradjon el a dicséret, a pozitív megerősítés. Nyugodt beszélgetés közben, vita, veszekedés nélkül történjék mindez. Ha általában nem célszerű egy gyerekre drága, féltenivaló ruhát adni, úgy ez fokozottan érvényes a hiperaktív gyerekekre: kényelmes, könnyen mosható, olcsó ruhákba érdemes öltöztetni, így nem kelt feszültséget, ha nem tud vigyázni rá. Ha mégis elegánsnak kell lennie, például egy esküvőn, akkor gondoskodjanak váltóruháról is. Előfordul, hogy a hiperaktív gyerek bőre túlérzékeny: nem viseli el, ha a ruha túl nagy felületen érintkezik a bőrével, és irritálja a gyapjú vagy műszálas ruha. Ha ez így van, okosabb elfogadni, és bővebb, pamutruhákba öltöztetni.

Rémálom a bevásárlás?

Szülők gyakori panasza a boltban vagy hipermarketben jelenetet rendező gyerek: rohangál a polcok közt, mindenhez hozzányúl, mindent lepakol, a leglehetetlenebb dolgokért hisztizik. Hogyan lehet ezt elkerülni? Legelőször is úgy, hogy ha nem muszáj, nem viszik el magukkal a bevásárlásra, azt igyekeznek nélküle, tervszerűen elvégezni. Ha mégis együtt mennek el, beszéljék meg a gyerekkel, mit fognak venni, mire van szükség, és vonják be a döntésbe őt is, akár úgy, hogy ő választhasson a hasonló termékek közül, akár úgy, hogy egyvalamit maga választhasson ki.

Kapjon feladatot: keressen meg és például az alsóbb polcokról vegye le ő a kiválasztott árut. Mindenért, amit jól csinál, kapjon dicséretet. Természetesen előfordulhat, hogy a legjobban előkészített bevásárlás során egyszer csak mégis hisztizni kell: ilyenkor a legteljesebb higgadtsággal várja meg, amíg abbahagyja, vagy a kisebb gyereket fogja meg és határozottan vigye ki, és szeretettel próbálja meg megsimogatni, megnyugtatni. Legszerencsésebb ilyenkor azonnal hazamenni, veszekedés nélkül, higgadtan szembesíteni a gyereket a viselkedése következményével: például, hogy "Ez a bevásárlás most sajnos nem sikerült, nem vettünk szalámit a vajas kenyérhez vacsorára."


Ha van kedved, csatlakozz facebook csoportomhoz, ott rögtön kapsz értesítést új bejegyzésről.

Ide kattints a csatlakozáshoz: Hiperaktív gyermekek



Andi

 

Mi állhat a hiperaktivitás hátterében?

Ez a kérdés igen megosztó és elég nehéz is rá válaszolni.
Jómagam sok-sok cikket elolvastam, hogy rájöjjek nálunk mi válthatta ki, hát ha akkor könnyebben tudnék ellenszert is szerezni.

Sok helyen olvasom, sőt ezt majdnem minden cikkben, hogy az Anya a terhesség alatt ha iszik, dohányzik akkor elég nagy a valószínűsége. Illetve vizsgálatok alapján kiderült, hogy a hiperaktív gyerekek java részének az édesanyja ivott, cigizett.
Nos ez nálunk nem volt. Én a mai napig antialkoholista vagyok és a cigaretta szagától is már egyenesen felfordul a gyomrom.

Azt mondják, hogy akiből  hiperaktív gyerkőc lesz az az Édesanyja pocakjában is már meg sem állt, mozgott folyamatosan. Nálam ez is merő ellentétesen történt. Az utolsó hónapot kórházban kellett töltenem ahol minden nap figyelték mert félő volt, hogy valami baja lesz annyira nem mozgott.

Az viszont stimmel, hogy napközben nagyon hamar elhagyta az alvást. Alig pár hónapos volt amikor napközben már ki kellett vennem a kiságyból és a földön "ágyaztam" meg neki :)

Egy hasznos cikket találtam ma arra vonatkozólag, hogy hogyan is kezeljük a hiperaktív gyermekeket. Ha már diagnosztizálták gyerkőcödnél a hiperaktivitást akkor valószínűleg nem újdonság számodra, de minden esetre érdemes elolvasni.

Sokan, sokféle szempontból vizsgálja a hiperaktivitást, mely a gyermek környezetét is erősen megterhelheti.

Az ADHD vagyis a hiperkinetikus figyelemzavar kialakulására számos teória létezik, de a kutatások alapján megjelenésében az öröklődés közel 70%-ban figyelhető meg. Környezeti ártalmakként az anya dohányzása, alkohol fogyasztása szintén hat a zavar létrejöttében. Négyszer annyi kisfiú és családja szenved a tünetektől, mint kislány, a tapasztalatok alapján a lányok inkább a figyelemzavart mutatják, még a fiúkat inkább az impulzív, hiperaktív tünetek jellemzik. A viselkedészavarok nemcsak a családnak jelentenek komoly pszichés terhet, hanem a gyermekek is szenvednek a környezet folyamatos negatív visszajelzéseitől. A témát a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet szakembereinek, Dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta és gyermekterapeuta, valamint Higi Vera pszichológus segítségével jártuk körbe.

Az ADHD tünetei már 5 éves kor előtt jelentkeznek. Sokszor az anyák már a terhességet is úgy jellemzik, hogy "soha nem pihent a baba a hasamban, állandóan boxolt, rúgkapált." A későbbi tünetek során is jellemző a fokozott mozgásigény, csecsemőkorban nyugtalanság, alvászavarok jelentkezhetnek, a babákat nehezen lehet megnyugtatni, sokat sírnak, keveset alszanak, ezért számtalan álmatlan éjszakát okoznak szüleiknek. 2-3 éves korba érve a környezet azt tapasztalja, hogy gyermeket egy percre sem lehet magára hagyni, mert örökmozgó, mindennek nekimegy, állandó veszélyes helyzeteket teremt maga körül, emellett nem eszik és nem alszik eleget. Óvodás korba lépve megmarad a hiperaktivitás, de mellette beilleszkedési problémák is megjelennek, ezért agresszív cselekedetek miatt gyakran kerül perifériára a gyermek. Később az iskolaérettségi vizsgálatoknál a koncentráció és a teljesítmény zavara tűnik elő. Általában az első iskolai évben kerül sor a diagnózis felállítására, mivel a gyermekek képtelenek az órai munkán részt venni, bekiabálnak, felugrálnak, zavarják a többieket a munkában.

A zavar mérséklődik serdülőkorban, de a figyelmetlenség, a kontroll hiánya a magatartásban, illetve az impulzív cselekedetek megmaradnak. Az iskolai megfelelés gyenge, sokszor a negatív énképük miatt deviáns csoportokhoz szegődnek és súlyos esetben, felnőttkorban antiszociális magatartás fejlődhet ki, illetve társadalmi beilleszkedési zavarok is megjelenhetnek.

Az impulzív, hiperaktív tünetcsoportba izgő-mozgó, állandóan mozgásban lévő gyermekek tartoznak, akiket egy percre sem lehet leállítani. Egyfolytában jár a kezük-lábuk, az órán felpattannak, nem tudnak végig ülni 45 percet. Belebeszélnek mások mondataiba, bekiabálnak az órán a tanár szavaiba. Gyakran folyamatosan beszélnek, nem lehet őket leállítani, ezért családjuk mellett társaik és pedagógusaik is nehezen tolerálhatják viselkedésüket.
"Súlyos esetben gyógyszeres kezelés válhat szükségessé, általában azonban pszichológus és gyógypedagógus összehangolt munkája is jelentősen mérsékelheti a tüneteket" - fejti ki a gyermekterapeuta szakember.
A viselkedészavarok kialakulását számos csoporton, többek között IVF (in vitro fertilizáció, lombik) kezelésben részt vett páciensek gyermekeinél is vizsgálták. Higi Vera szerint az IVF kezelés és a viselkedészavar közötti kapcsolatot vizsgáló kutatások eredményei ellentmondásosak, ezért további vizsgálatok lennének szükségesek. "A viselkedészavarok kialakulásának megelőzésében fontos a keretek tartása, vagyis például egy megszokott bioritmus biztosítása csecsemőkorban, és a későbbiek folyamán is. A kutatások szerint a sok éven át gyermekért küzdő szülők esetében felmerülhet, hogy nehezebben húzzák meg a határt a gyermekük számára. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen sokan olyan hosszú ideig vágytak arra, hogy szülővé váljanak, hogy talán még jobban igyekeznek mindent megadni gyermekük számára, és nehezebben mondanak nemet a kéréseikre. Ezért is fontos a meddőséggel küzdő párok pszichés felkészítése is, hiszen számos olyan harcot kell megvívniuk a gyermekük megfoganásáért, ami a természetes úton szülővé váló párok előtt ismeretlen"- tudhatjuk meg Higi Vera pszichológustól.

forrás:
http://www.babaszoba.hu/articles/kisgyerek/Mi_allhat_a_hiperaktivitas_hattereben?aid=20120906233005

Ha tetszik a blogom és szeretnél értesülni újabb írásokról, csatlakozz Facebook csoportomhoz:

<<Hiperaktív gyermekek>>

További szép napot!

Andi

A Hiperaktív gyermekek: Hiperaktív gyerekek és a sport

A Hiperaktív gyermekek: Hiperaktív gyerekek és a sport: Kisfiamnál a hiperaktivitás első tünete az volt, hogy azonnal amikor kikelt az ágyból mint ha felhúzták volna. Egészen addig amíg este ...

Hiperaktív gyerekek és a sport

Kisfiamnál a hiperaktivitás első tünete az volt, hogy azonnal amikor kikelt az ágyból mint ha felhúzták volna. Egészen addig amíg este el nem aludt.Ez még önmagában nem is volt annyira probléma, hiszen had szaladgáljon - mondtam ezt még ovis korában -, ami ugye iskolás korban már komolyabb gondot okozott.

Azonban az a tény, hogy ilyen mennyiségű és erőteljes mozgás mellett nem evett, az már aggasztott.  Ha evett két falatot, 100x-osát ugrálta le. 

Minden alkalommal amikor lent voltunk doktornéninél megkérdeztem, hogy vajon honnan van mindehhez ennyi energia benne. Mindig azzal a viccel ütötte el, hogy a gyerek levegővel táplálkozik. :)

Ez így elsőre nagyon viccesnek tűnik, de komolyabban belegondolva nem az. 10 éves múlt, és 22kg. Hiába a mozgás, amitől azt gondolná az ember, hogy majd a vasszöget is meg fogja enni nálunk nem jött be.

Sőt mi több, el se fáradt napközben. Tavaly suli időszak alatt, elvittem egy héten 2x boxolni. Másfél órás edzések voltak. Mivel ő még magához a technikákhoz kicsi volt, ezért inkább csak erőnléti edzések voltak. Fekvőtámasz, hasizom erősítő gyakorlatok futás stb. Legnagyobb megdöbbenésemre még ettől sem fáradt le.

Így most ott tartok, hogy idén még halvány lila dunsztom sincs arról, hogy hova vigyem. Igazándiból neki minden nap kéne egy jó órás erőnléti edzés. De vajon, hol fogom én ezt biztosítani neki? Az is megfordult már a fejembe, hogy valamiféle edzőgépet kéne venni itthonra. Ezt persze jól meg kell fontolni, hiszen még fiatal ahhoz, hogy súlyt emeljen. Azaz másféle kell. 

Nos ki mondta, hogy unalmas az élet egy hiperaktív gyerkőc mellett?? :)


A mozgásválasztás során a következő cikk sorait is szem előtt tartom, illetve ajánlom elolvasásra Neked is:

Az ADHD-s gyerek esetében nemcsak arra kell figyelni, hogy állandó mozgásigényével ne sodorja bajba önmagát, hanem arra is, hogy a mozgás ne fokozza a panaszokat. Sportoljon-e a figyelemzavaros gyerek - erről kérdeztük Dr. Sófi Gyula gyermekpszichiátert.

A figyelemzavaros gyermek egyik legfőbb "jele" az állandó mocorgás, nyüzsgés - nem tudnak egy helyben ülni, folyton babrálnak valamit, olyan helyekre másznak fel, ahova nem kellene, és persze le is ugranak onnan, a szülők, nevelők nagy bánatára. Nehéz őket kordában tartani, az pedig egyenesen lehetetlen, hogy nyugodtan, türelmesen üljenek egy helyben. A hiperaktivitás, a motoros nyugtalanság azonban nem a fő diagnosztikai eleme az ADHD-nak, annyira nem, hogy akár kifejezetten lassú mozgású gyermekről is megállapítható.

Az állandó mozgás azonban nemcsak tünete a figyelemzavarnak, hanem mélyebb, neurológiai összefüggések is lehetnek a nyughatatlanság és a figyelemzavar között. "Egy ADHD-s gyermek figyelemközpontjának aktivitása alacsonyabb, mint a nem figyelemzavaros gyereknél. Így nála az állandó izgés-mozgás a figyelem aktivitási szintjének emeléséhez szükséges" - mondja Dr. Sófi Gyula. "A lehető legrosszabb módszer, ha arra akarjuk kényszeríteni, hogy nyugodtan üljön."

Mozgásterápia - több oldalról segíthet

A mozgás, a sport, illetve a speciális mozgásterápia több irányból is a gyerek segítségére lehet - mondja a szakember. "Azonban hatalmas tévhit, hogy a mozgásnak, a sportnak az a legfontosabb szerepe, hogy a gyereket kifárasszuk vele" - teszi hozzá a gyermekpszichiáter.

A mozgásformákat, illetve a mozgásterápiát a gyermek életkorának, testi fejlettségi szintjének megfelelően kell kiválasztani. Ha ugyanis "véletlenszerűen" küldjük el egy-egy órára a gyereket, könnyen olyan sikertelenség érheti, mely önértékelését hosszú időre visszavetheti. A mozgásterápia - például a speciális Ayres-terápia - nagyon hasznos kiegészítője lehet a figyelemzavar más terápiáinak, így a pszichoterápiának és a gyógyszeres kezelésnek is.

"Minden olyan mozgásforma hasznos, amelyik az egyensúlyérzékre hat vagy amely ritmussal jár együtt" - mondja Dr. Sófi Gyula. "Ilyen a tánc, a dobolás, de a capoiera, a cselgáncs vagy az aikido is. Az egyszerűbb mozgások közül a bukfenc, a forgómozgások igen jó hatással vannak a figyelemzavaros gyerekekre. Ilyenkor az agy is fejlődik. A mozgás ugyanis olyan stimulusokkal jár együtt, melyek a központi idegrendszert fejlesztik."

Jó tudni!

Mi is az Ayres-terápia?
 
A szenzoros integrációs terápia elsősorban a legősibb érzékek, a tapintás- és az egyensúlyérzék ingerlésén keresztül juttatja el a gyereket egy magasabb idegrendszeri integrációs szintre. Ezek az érzékek már a korai magzati állapotban működni kezdenek. A magzat - egyensúlyszerve, a belső fülben lévő labirintusszerv segítségével - már 8-10 hetes korában észleli a gravitáció változásait, és képes ezekre mozgással válaszolni. A terápia azon alapul, hogy az érzékletek legjobb összerendezője a mozgás. www.ayresterapia.hu

Természetesen, nemcsak az életkornak és a fizikai fejlettségnek kell megfelelnie a mozgásnak: olyan sportot kell választani, amit a gyermek örömmel végez. Nem szabad csak azért megtiltani neki valamit, mert az "nem hasznos" - ugyanakkor a szülőknek, nevelőknek fel kell készülniük arra, hogy a figyelemzavaros gyerek könnyen megun egy-egy tevékenységet. A drága felszerelések megvásárlása előtt gondoljunk erre is!

Versenysportolót a gyerekből?

Jó néhány olyan élsportoló van, aki ADHD-s - az állapot ugyanis gyakran nagy tehetséggel, kitartással jár együtt. A versenyzés motiválhatja a gyereket, de a veszteséget, kudarcot ugyanakkor igen nehezen dolgozzák fel, így nagyon óvatosnak kell lenni, ha a tehetséges gyerekből versenyzőt akarunk faragni.

Ha van kedved, csatlakozz facebook csoportomhoz, ott rögtön kapsz értesítést új bejegyzésről.

Ide kattints a csatlakozáshoz: Hiperaktív gyermekek


Andi

Elkezdődött az iskola!

Megmondom őszintén augusztusban már visszafelé számoltam az időt. Már csak 1 hónap, már csak 2 hét...
és igen..féltem.
Féltem, mert már hátunk mögött van 3 tanév, és tudom mennyi stresszel járt mind a Fecikémnek, mind nekem is.

Az első másfél évben a tanárok szekálását kellett elviselni. Folyamatosan naponta jártam rapportra, hogy ezt vagy azt csinálta a gyerek. Nem áll be a szája stb. Aztán miután gyógyszert kapott, lenyugodott. Így a magatartásával sem volt gond. 

Na nem mint ha nem lehetett volna megoldani - szerintem - egy kis odafigyeléssel, hogy ne kelljen gyógyszer. Egyszerűen az van, hogy szerencsére az esze vág. Így elég hamar elvégzi a feladatokat. Ennek azonban az a hátránya, hogy utána már unatkozik. Többször próbáltam a tanárokkal beszélni, hogy akkor adjanak neki még egy adag feladatot. 

A válasz:
"Nincs nekünk erre külön időnk.."

Nos igen, hát így ért véget a 3-ik osztály. Ezért tartottam és feszültem be már augusztusban. A gyerek is érezte, félt, nem akart menni. Teljesen megértettem..
Első nap évnyitó. Nem is volt semmi gond, hiszen délre már mehettem érte.
Eljött viszont a másnap. Mivel már kötelező délután 4-ig bent maradni az iskolában, délután már csak játékos órák vannak. 

Épp egy ilyen órán történt:
Magyar óra.. valamiféle játék a szavakkal vette kezdetét. Ebben azonban pár gyerek volt csak aktív résztvevő. Fecike nem.  

Az egész napos feszülten figyelés, órán meg nem szólalást már nem bírta tovább. Unatkozott is, így a tolltartóját kezdte pörgetni. Ennyi történt. Erre a tanárnő kiküldte a teremből.. kérdem én, miért nem ad feladatot neki. Vagy vonja be aktívabban. Vagy nem tudom. Ez kapásból két lehetőség de ő mégis kiküldte. 

Persze sírva jött haza, hogy ő nem akar többé iskolába menni, és nem érti meg a tanárnéni, hogy ő nem direkt "rossz". Azt mondja "Anya én annyira próbálkozok.."
A szívem szakadt meg.
Próbáltam elmagyarázni ismét, hogy hát ez van, igyekezzen visszaszokni. Azt mondta persze anya rendben.

De jött a másnap. Gyerek ismét sírva, hogy SZÜNETBEN ki lett küldve a teremből, mert nem hagyta az egyik kislányt békén. Teszem gyorsan hozzá, nem bántotta, csak járt a szája.  

Kérdezem én: ez olyan nagy bűn, hogy szünetben beszél? Hát mikor beszéljen? Reggel 8-tól du. 4-ig fogja be a száját?? Ez még egy felnőttnek is lehetetlen  :(

Aztán persze a szokásos kis "barátok"...ők is megtalálták. Mi van kettyós? Be vetted a bogyódat?? Na.. ha mindent látó tanárnőnk van, akkor ezt vajon miért nem látja-hallja? A lelkivilága már a 3-ik napon tropára ment. 

Minden nap egy örökkévalóság amíg nem megyek érte, és nem látom meg az arcán, hogy milyen napja volt. Borzalmas érzés..

Ha van kedved, csatlakozz facebook csoportomhoz, ott rögtön kapsz értesítést új bejegyzésről.

Ide kattints a csatlakozáshoz: Hiperaktív gyermekek



Andi